Archivum - Bathory

     A szilágysomlyói régi kántori lak mestergerendáján az 1725-ös évszám található. Ebben az épületben kezdte meg a római katolikus egyház az elemi oktatást két tanteremben. Ekkor a tanítást két világi tanítónő végezte. A tanulók számának növekedésével szükségessé vált az épület bővítése, amit 1885-ben tatarozással egybekötve el is végeztek.

1894-ben merült fel a ferencrendi apácák letelepítésének ötlete. A plébános segítségére volt ebben az ügyben Weber Béla petrozsényi főesperes, aki felvette a kapcsolatot a bajorországi anyaházzal, s ígéretet kapott. 1898-ban Trusza Lajos plébános Nagyszebenbe utazott, hogy az ottani ferences nővérekkel egyezségre jusson, miszerint 1899-ben a szilágysomlyói elemi és felső leányiskolát átveszik az apácák. Abban az évben egy új két tantermes iskola is felépült, az apácák részére pedig átalakították a tanítói lakot.

1899. augusztus 25-én Szebenből megérkeztek a nővérek: M. Regaláta főnöknő (III-IV. oszt.), M. Britta (I-II. oszt.), M. Zoa (kézimunka) és M. Tatiána (háziügyek végzése). Az apácák letelepedésével az iskola látogatottsága is megnőtt, míg az 1898/99-es tanévben a tanulók száma 85 volt, addig az 1899/1900-esben már 115 tanuló iratkozott be. 1900-ban a hívek kívánságára bevezették a zene (zongora) oktatást is. A zeneoktatást az újonnon érkezett M. Proba nővér vezette, a kézimunka tanítást M. Zoa nővértől M. Digna nővér vette át. A zeneoktatás kezdetben hat növendékkel, a kézimunka-oktatás 28 növendékkel indult.

Az iskola látogatottsága az évek folyamán emelkedett, így szükségessé vált a bővítés és fejlesztés. Ennek érdekében a plébános, Trusza Lajos a nagyváradi káptalanhoz fordult segítségért.

   1902-ben az építendő zárda és felső-leányiskola részére a plébánia kertjének egy részét jelölték ki, az iskola építéséhez a káptalan tagjai 19 500 koronával, más adakozók 720 koronával járultak hozzá. Az építkezést 1904. szeptember 20-án kezdték meg Peiser Károly püspöki főmérnök ellenőrzése mellett. Az épület (zárda és iskola) felszentelését Grotz Béla kanonok végezte 1905. július 8-án. Így az elemi iskola immár három tanteremmel rendelkezett, lehetőséget adva az oktatás minőségének javítására. Az egyház a két apáca mellé alkalmazta Schönstein Erzsébet helybeli világi tanítónőt is.

   1906-ban az új zárdához a mallersdorfi anyaház M. Patrona nővért küldte a tanszemélyzet kiegészítésére. Az apácák egy része ebben az időben nem volt magyar állampolgár, ezért 1908-ban honosításért folyamodtak, s meg is kapták.

   1909-ben megindult a polgári iskolai oktatás I. éve 31 tanulóval (23 római katolikus, 2 görög katolikus, 4 református, 2 izraelita). Az apácák és tanulók számának növekedésével     1911-ben felvetődött a zárdaiskola bővítése, ugyancsak a plébánia kertjében az utcafronton. Ebben az évben indult meg a polgári iskola III. évfolyama Száva Berta világi tanerő vezetésével. 1912. november 1-jére befejeződött az épület bővítése, a nővéreken kívül alkalmaztak világi tanerőket is.

   A zárdaépület és iskola nagyobbításával lehetőség adódott internátus létesítésére is, a 112 tanuló közül 33 tanuló már az új internátusban kapott elhelyezést. Ismét érkezett egy új nővér, M. Eurozia.

   Gr. Széchenyi Miklós megyéspüspök ígéretet tett a nővéreknek, hogy kívánságuknak eleget téve a zárda épületében hamarosan kápolnát létesít.

   1918. május 24-én a kápolnát Lipcsey Gyula plébános fel is szentelte.

   A növendékek száma tetemesen megnövekedett, az 1917/18-as tanévben a polgári iskolának 115, az elemi iskolának 165 növendéke volt. A polgári iskola tanerői: Lipcsey Gyula plébános igazgató, Mordavsky József segédlelkész hitoktató, Hiltz M. Britta, Muschler M. Thála intézeti főnöknő, Sinzinger M. Cozma, Tekár M. Eurozia ferencrendi nővérek és Gállfy Aranka, Papp Kornélia, Schäfer Krisztina világi tanerők.

   Az elemi és polgári iskolai tanerők 1921. január 14-én Ossian Ioan főgimnáziumi igazgató-miniszteri biztos előtt letették a hűségesküt, az egyház részéről jelen volt Kőhalmi Mihály Szevér minorita aligazgató és Lipcsey Gyula plébános. Ebben az időben a tanári kar: Lipcsey Gyula plébános-igazgató, Muschler M. Thála intézeti fő- nöknő, Hiltz M. Britta, Weber M. Alruna, Schäfer M. Krisztina, Tekár M. Eurozia, Dr. Eysser M. Rigoméra, Schuster M. Digna és Sinzinger M. Cozma.

Gróf Majláth Gusztáv püspök közbenjárására 1922-ben megalakult a ferences apácák romániai provinciája, így zavartalanul folytathatták tevékenységüket.

1924. szeptember 25-én jubileumi megemlékezés volt a zárdában, ekkor ünnepelték a ferencrendi nővérek 25 éves jelenlétüket városunkban. Az ünnepségen Szilágyi Lóránt premontrei kanonok mondott ünnepi beszédet, külön megemlítve azon nővérek áldásos tevékenységét, akik 1899-ben már itt voltak.

1926-ban ismét kiegészült a tantestület Marton M. Amfrida, Vajna M. Verona, Binder M. Plazzila, Földesi M. Rosales nővérekkel. 1934-ben megvonták az iskola nyilvánossági jogát, s az állam más megszorításokat is hozott működésével kapcsolatban: más vallású (izraelita és görög katolikus) növendékeket nem vehettek fel, sőt olyan magyar gyerekeket sem, akiknek neve nem magyar hangzású.

Az akkori kerületi tanfelügyelõ azt a tanácsot adta a tanító nővéreknek, hogy vezessék be a román tanítási nyelvet, és így megkaphatják a nyilvánossági jogot, ebben az esetben természetesen minden vallású és nemzetiségû növendéket felvehetnek.

Le kellett mondani azon jogról, amit a nemzetközi és hazai jog biztosított. A megegyezés értelmében a magyar nyelv oktatását továbbra is megengedték a magyar anyanyelvű tanulóknak. Az 1934/35-ös iskolai évben már első osztályban elindult a román nyelvű oktatás, majd fokozatosan, évről évre a többi osztályban is. Ebben az időben a tantestület: Hiltz M. Britta, Holz M. Ampelia, Sinzinger M. Cozma, Szász M. Ilona, Binder M. Plazilla, Oswald M. Teréz, Ecsei M. Gudilla és Eysser M. Rigoméra, kiegészülve világi tanerőkkel: Barboloviciu Valéria, Visoiu Elena és Grivase Elisabeta. Az 1935-36-os iskolai évben a 95 tanuló közül 35 római katolikus, 13 görög katolikus, 21 református, 26 izraelita.

1948. július 25-én értesítették a zárda vezetőségét, hogy 26-án megkezdik az iskola és zárda leltár szerinti átvételét. A zárda és a rend felszámolásával a Németországból ideszármazott apácák visszatértek szülőföldjükre. Az ittmaradottak közül egyesek különböző városokban telepedtek le, azonban Sinzinger M. Cozma és még négy nővér, Oswald M. Sulpéria, Puskás M. Margaréta, Oláh M. Beáta és Dobos M. Beriketa Somlyón maradt. Beköltöztek a volt kántori lakásba, tovább folytatva áldásos tevékenységüket, Sinzinger M. Cozma és Oláh M. Beáta továbbra is zeneoktatással foglalkozott, míg a többiek a templom és a szegények gondozását vállalták. 1978-ban meghalt Dobos M. Beriketa, 1980-ban Sinzinger M. Cozma, 1983-ban Oswald M. Sulpéria. Az elárvult rendház két utolsó tagja, Puskás M. Margaréta és Oláh M. Beáta 1990-ben véglegesen a székelyudvarhelyi szeretetotthonba költözött. Ezzel lezárult egy közel százéves történet...